Az önvédelem nem tévesztendő össze a küzdősporttal. Míg a küzdősport versengési keretek között zajlik, az önvédelem alapvetően a veszélyes helyzetek elkerüléséről és szükség esetén a biztonság megőrzéséről szól.
A helyzettudatosság
Az önvédelem első és legfontosabb eleme nem fizikai: a tudatos jelenlét és a helyzet felmérése. A legtöbb fizikai konfrontáció elkerülhető, ha felismerjük a veszélyt.
Az úgynevezett "situational awareness" (helyzettudatosság) azt jelenti, hogy folyamatosan felmérjük a közvetlen környezetünket anélkül, hogy paranoid állapotba esnénk.
Verbális önvédelem
Számos esetben a hangos, egyértelmű és határozott kommunikáció elegendő a fenyegetés elhárításához. A „Nem! Hagyj békén!" típusú határozott utasítások meglephetik az agresszort és figyelmet vonhatnak.
A verbális önvédelem technikái nem gyengeséget mutatnak, hanem tudatosságot és kontrollt.
Fizikai alappozíciók
Ha fizikai konfrontáció elkerülhetetlen, az első lépés a védett alappozíció felvétele:
Lépett állás, a test oldalra fordítva (kisebb célterület).
A kezek az arc előtt, felemelt pozícióban (védekezési szándékot mutat, de passzív gesztus).
A súlypont alacsony, a mozgás kész.
Alapvető védekezési reflexek
Csuklófogás-elhárítás: Ha valaki megfogja a csuklónkat, a leggyorsabb felszabadulás a hüvelykujj irányába való kicsavarással érhető el.
Tolás és húzás elhárítása: A tolási impulzussal egy irányba lépve, nem ellene, csökkenthetjük az egyensúlyvesztés kockázatát.
A menekülés prioritása
Minden önvédelmi rendszer alapelve, hogy a fizikai konfrontáció az utolsó eszköz. Ha lehetőség nyílik a menekülésre, azt kell választani. A „győztes" az, aki egészségesen haza ér.
Az önvédelem nemcsak technikák gyűjteménye, hanem egy gondolkodásmód, amelynek középpontjában a biztonság és a tudatos döntéshozatal áll.